Az első könyv megírása: az ötlettől a kész első változatig

Sokan évekig hordoznak magukban egy történetet. Néhányan bele is kezdenek, a lelkesedés hevében megírnak két-három fejezetet, aztán elakadnak: a cselekmény nem mozdul, a kezdés már nem tűnik jónak, a hétköznapok pedig felfalják az estéket. Ez nem annak a jele, hogy nincs tehetsége. Ez a szokásos menet. A regény hosszútávfutás, és mint minden hosszú futásnál, itt is a jó beosztás többet ér a sprintnél.

Ez az útmutató azokat az elveket gyűjti össze, amelyek az első könyveknél általában beválnak. Az első változatnál ér véget, vagyis az első teljes végigírásnál a nyitójelenettől az utolsóig. Az átdolgozás, a szerkesztés és a kiadás külön történet.

Tegye próbára az ötletet: elbír egy egész könyvet?

Az ötlet gyakran képként, szereplőként vagy helyzetként érkezik. Egy regényhez több kell: valaki, aki akar valamit, valami, ami az útjába áll, és egy kérdés, amelyre csak a végén derül fény. Próbálja meg egyetlen mondatba foglalni a történetét úgy, hogy mindhárom benne legyen. Ezt sokan premisszának vagy logline-nak nevezik.

Ha a mondat nem akar megszületni, ne adja fel. Ez csak azt jelenti, hogy van még valami a történetében, amit fel kell fedeznie, mielőtt több száz oldalt írna.

Ismerje meg a főszereplőt, mielőtt útnak indul

Az olvasók ritkán egy cselekményt követnek; egy embert követnek. Mielőtt elkezdené, tudjon többet a főszereplőjéről egy névnél és egy életkornál. Mit akar, amikor a történet kezdődik? Mire van valójában szüksége, anélkül hogy tudná? Mi formálta, és mitől fél?

Ennek semmit sem kell a lapon megjelennie. De ez dönti el, hogyan reagál a szereplő minden jelenetben, és ez akadályozza meg, hogy egyszerűen azt tegye, amire a cselekménynek éppen szüksége van. A mellékszereplőkhöz eleinte néhány jegyzet is elég; írás közben megnőnek. A karakterlapról szóló útmutatónk hasznos kérdéseket gyűjt össze.

Ismerje a műfaját és a célterjedelmet

Még ha a kiadás messzinek tűnik is, tudja, melyik polcra tartozik a könyve. A thriller olvasói mást várnak, mint a romantikus regényéi, és ezek az elvárások alakítják a szerkezetet, a tempót és a befejezést.

Egy hozzávetőleges célterjedelem is segít. A magyar szakma a terjedelmet karakterben és szerzői ívben méri (egy ív 40 000 karakter szóközökkel). Nézze meg, milyen hosszúak a műfajában az elmúlt évek hasonló regényei: a fantasy gyakran hosszabb, az ifjúsági regény valamivel rövidebb, a gyerekkönyv jóval rövidebb. A szám nem törvény, de segít megtervezni a fejezeteket és a tempót, és a kiadó később rá fog kérdezni.

Tervező vagy felfedező?

A tervezők (plotterek) minden fordulópontot feltérképeznek, mielőtt egy szót is leírnának. A felfedezők (angolul pantserek, mert „by the seat of their pants”, vagyis ösztönből írnak) menet közben fedezik fel a történetet. Mindkét megközelítésből születnek kiváló könyvek. Első regénynél jól működik a középút: ismerje a kezdést, két-három nagy fordulópontot és nagyjából a végét. A köztük vezető út írás közben tárul fel.

Egy ilyen könnyű váz megelőzi az első regények leggyakoribb problémáját, a leülő középrészt, ahol a szereplők sodródnak, mert senki sem tudja, merre tartanak. A regény cselekményének felépítéséről szóló útmutatónk végigveszi a fő módszereket.

Olyan napirend, amelyet az élete elbír

A legfontosabb döntés nem az, mit ír, hanem az, mikor. Aki egy szabad hétvégére vár, ritkán ír. Aki kis, rögzített mennyiséget vállal, halad. A számtan biztató:

Már heti öt nap 300 szó is egy éven belül teljes első változatot ad. Olyan mennyiséget válasszon, amelyet egy rossz napon is teljesíteni tud. Az a cél, amelyet folyton elvét, felőröl; az, amelyet gyakran túlteljesít, lendületben tartja. A hónapos írási kihívások adhatnak egy lökést, de a fenntartható szokás többet ér egyetlen hősies hónapnál.

Haladjon tovább, ne csiszoljon

Az az elv, amely a legtöbb első könyvet megmenti, egyszerű: az első változat lehet rossz. Nyersanyag ahhoz a könyvhöz, amelyet később formál meg. Aki az első fejezetet tízszer átírja, mielőtt a második létezne, ritkán ér a végére, és gyakran olyan jeleneteket csiszol, amelyeket úgyis kihúz.

• Jelölje a hiányokat kutatás helyett: ha hiányzik egy részlet, írjon egy feltűnő helykitöltőt, például XXX-et, és írjon tovább.
• Jegyezze fel a változtatásokat ahelyett, hogy elvégezné őket: ha a 20. fejezetben rájön, hogy a nővérnek már a 3. fejezetben meg kell jelennie, írja fel, és folytassa úgy, mintha már ott lenne.
• Ne kezdje újra: az újrakezdés vágya a középrésznél a legerősebb. Álljon ellen, amíg kész nincs a változat.
• Jelenet közepén hagyja abba: ha egy jelenet közepén áll meg, másnap sokkal könnyebb folytatni, mint egy lezárt fejezet után.

Az utolsó mondat után

Ha kész az első változat, olyasmit ért el, amit sokan soha. Most tegye félre néhány hétre. A távolságból idegenként olvassa majd, és észreveszi a hézagokat, az ismétléseket és a lassú részeket, amelyeket írás közben nem látott. Hogy mi következik ezután, arról a Mi a kézirat? című cikkünk szól.

Gyakori kérdések

Mennyi ideig tart megírni az első könyvet?

Leginkább attól függ, mennyire rendszeresen ír. Kis napi mennyiséggel egy éven belül nagyon is elérhető az első változat; több idővel néhány hónap alatt. Az átdolgozás gyakran nagyjából ugyanennyi ideig tart.

Az első fejezettel kell kezdenem?

Nem. Vannak, akik azzal a jelenettel kezdik, amelyet a legtisztábban látnak, és onnan haladnak kifelé. Az számít, hogy a végén meglegyen a teljes változat. Sokan az átdolgozáskor úgyis újraírják a kezdést.

Megmutassam valakinek az első változatot?

Általában érdemes megvárni az első átdolgozást. A félkész fejezetekre kapott korai visszajelzés többnyire inkább elbizonytalanít, mint segít. Egy átdolgozott változatra a bétaolvasóktól sokkal hasznosabb megjegyzéseket kap.