Gyerekkönyv írása: korosztályok, terjedelem és illusztráció

Sokan azt gondolják, hogy egy gyerekkönyv könnyebb egy regénynél: kevesebb szó, egyszerűbb mondatok. Aki próbálta, jobban tudja. Egy képeskönyvben minden szónak ki kell érdemelnie a helyét, egy gyerekregénynek pedig olyan olvasókat kell megtartania, akik habozás nélkül becsukják a könyvet, amint unatkozni kezdenek. Ráadásul a legtöbb gyerekkönyvnek két közönsége van: a gyerekek, akik olvassák vagy hallgatják, és a felnőttek, akik megveszik és felolvassák.

Az első lépés tehát egy világos döntés: melyik korosztálynak ír? Ez a választás alakítja a formát, a terjedelmet, a szókincset és a képek szerepét.

Korosztályok és formák

A kategóriák átfedik egymást, és a kiadók kicsit másként húzzák meg a határokat. Az alábbi áttekintés a nemzetközi, főként angolszász gyerekkönyvkiadás szokásos gyakorlatát mutatja, szavakban megadott terjedelemmel. A magyar kiadók a terjedelmet inkább karakterben vagy szerzői ívben adják meg, és sokan saját sorozataikhoz szabják; beküldés előtt nézze meg a kéziratfogadási feltételeiket.

Ezek nem szabályok, de megmutatják, hogyan gondolkodnak a kiadók, a szerkesztők és a könyvkereskedők. Egy háromezer szavas képeskönyvszöveg vagy egy százezer szavas első gyerekregény nehéz helyzetből indul, akármilyen jól van is megírva.

Képeskönyvek: minden szó számít

A képeskönyveket többnyire felolvassák, ezért a szövegnek hangosan is jól kell szólnia: ritmus, ismétlések, amelyekbe a gyerekek bekapcsolódhatnak, és olyan mondatok, amelyekben a felolvasó felnőtt sosem botlik meg. Minden változatot olvasson fel hangosan, többször is.

Ugyanilyen fontos, mit hagy ki. Amit a kép megmutat, azt a szövegnek nem kell elmondania. Ha az illusztráción piros kabát látszik, a mondatába nem kell a „piros” szó. Az erős képeskönyvszövegek helyet hagynak a képeknek, és néha a képek egy kicsit más történetet mesélnek, mint a szavak, amit a gyerekek imádnak felfedezni.

Kezdő olvasóknak szóló és első fejezetes könyvek

A kezdő olvasóknak szóló könyvek azoknak a gyerekeknek valók, akik most tanulnak önállóan olvasni. Többnyire nehézségi szintekre tagolódnak, rövid mondatokkal, ismerős szavakkal, nagy betűkkel és oldalanként csak néhány sorral. Sok kiadó külön sorozatot visz pontos előírásokkal a mondathosszra, a szókincsre és a terjedelemre; magyar szövegeknél gyakran a betűtípusra és az elválasztásra is. Ha ilyen sorozatba szeretne írni, olvasson el belőle több kötetet, és keresse meg az előírásait.

Az első fejezetes könyvek a következő lépcsőfok: rövid fejezetek, egyszerű cselekmény, és egy sorozaton át gyakran visszatérő szereplők. Mindkét formában ugyanaz a kihívás: szűk keretek között valóban szórakoztató történetet mesélni. Egy minden szót kibetűző gyereknek okra van szüksége a folytatáshoz, legyen az egy kérdés, egy vicces helyzet vagy egy szereplő, akinek érdemes szurkolni.

Gyerekregény: tempó és tisztelet

A gyerekregény (az angolban middle grade) nagyjából nyolc- és tizenkét év közötti olvasóknak szól. A regényírás legtöbb elve érvényes rá: világos konfliktus, céllal bíró főszereplő, előre húzó fejezetek. Néhány konvenciót érdemes ismerni:

• A főszereplő többnyire az olvasóközönség idősebb végéhez tartozik. A gyerekek szívesen olvasnak olyan szereplőkről, akikre egy kicsit felnézhetnek.
• A gyerekek oldják meg a problémát. Ha a végén egy felnőtt érkezik, és mindent elrendez, a fiatal olvasók becsapva érzik magukat.
• Semmi kioktatás. A gyerekek azonnal észreveszik, ha egy történet csak egy tanulság kedvéért létezik. Az értékek élhetnek a cselekményben, nem prédikációkban.
• Rövid fejezetek. Sok gyerekregény olyan fejezetekkel dolgozik, amelyek egy esti olvasás alatt elolvashatók.

Illusztráció: ki rajzol, ki dönt?

A képeskönyvszerzők legfontosabb szabálya sok kezdőt meglep: amikor kiadónak küldi a kéziratot, általában csak a szöveget küldi el. A kiadók többnyire maguk választják ki az illusztrátort, a profiljukhoz és a könyv stílusához illően. A saját vázlatok vagy egy barát rajzai akár gyengíthetik is a beküldést. Kivétel a szerző-illusztrátor, aki a szöveget és a képeket együtt küldi be, jellemzően makettként, néhány kész oldalpárral.

Ahol a képnek olyasmit kell mutatnia, amit a szöveg szándékosan elhallgat, rövid illusztrációs utasításokat írhat, gyakran zárójelben vagy dőlt betűvel. Csak takarékosan használja őket, ott, ahol nélkülük a történet nem lenne érthető.

Magánkiadásban az illusztrációkat Ön rendeli meg. Rögzítse írásban, milyen felhasználási jogokat kap, mely kiadásokra és területekre, és hogyan kapja meg a díját az illusztrátor; a szerződéshez érdemes szakember tanácsát kérni. Gondoljon az előállításra is: a színes belív igény szerinti nyomtatásban és kis példányszámban is jóval drágább a fekete-fehérnél, ami a bolti árat is befolyásolja. A lehetőségekről a puhatáblás könyv méretéről, kötéséről és nyomtatásáról szóló cikkünk szól.

Gyakori kérdések

Nekem kell illusztrálnom a képeskönyvemet?

Nem. Ha kiadónak küldi, általában csak a szöveget küldi el, és a kiadó választja ki az illusztrátort. Csak a hivatásos szerző-illusztrátorok küldik be együtt a szöveget és a képeket. Magánkiadásban illusztrátort kell megbíznia.

Rímelnie kell egy képeskönyvnek?

Nem. A verses szövegek csodálatosak lehetnek, de csak akkor, ha a rím és a ritmus hibátlan. Az erőltetett rím többet árt, mint használ, és sok kiadó óvatos a verses beküldésekkel. Rengeteg szeretett képeskönyv prózában íródott.

Honnan tudom, hogy a szövegem illik-e a korosztályhoz?

Olvasson sokat az ugyanannak a korosztálynak szóló friss könyvekből, és vesse össze a mondathosszt, a szókincset és a terjedelmet. Olvassa fel a szövegét a célkorosztályba tartozó gyerekeknek, és figyelje, hol fészkelődnek, vagy hol kérdeznek.